A felmérő legnehezebb része

Nem tudom hogy ezt a kis bejegyzést ki olvassa vagy ki nem de remélem megvan mindenkinek az a tipikus felmérő izgalom. Az óra előtt rettentően izgulunk hisz nem tanultunk semmit, nem mintha nem lett volna rá időnk hisz 3 hete lett bejelentve, közben a füzetet szorongatva járkálunk körbe körbe a teremben, néhol még magunkat is szídjuk hisz inkább megnéztünk egy (vagy több tíz) részt a kedvenc sorozatunkból. De nem kell ám már is karókkal utánam futni, nem tagadom mindig ugyanezt csinálom, minden hétvégén.

De ez nem is annyira nagy cucc hisz valljuk be, ennél van rosszabb. Képzeljük vissza magunkat az utolsó felmérőhöz. Az órából csak 10 perc van hátra mindenki végzett kb 15 perce de senki nem meri beadni először. A feszültség ízzig a levegőben és mindenki próbálja a többiek tuttára adni hogy ő bizony nem adja be elsőnek. Mikor már a tanár száját is elhadja az a bizonyos ,,elfogyott a türelmem,, sóhaj akkor a legesrősebb, legokosabb és legbátrabb diák végül feláll és beadja elsőnek a felmérőt a többiek pedig istenítve követik őt. :)